Tilajujhegyi off-road hétvége

2003. aug.

Hirtelen felindulástól vezérelve, amit a nálunk előző nap esett eső is erősített, felkerekedtünk ismét a zalai dombok irányába eme pénteki délutánon.

A helyszín számunkra még az újdonság erejével hatott, ezért is választottuk a triál bajnoki futam helyett a trophyzást új területek felfedezésének reményében. Nameg az idei bajnokság iránt sajnos az érdeklődés a nézők részéről nagyobbnak tűnt, mint a versenyzők oldaláról ezidáig. A mi kategóriánk is meglehetősen vérszegény létszámmal képviselteti magát a bajnokságban, így a színvonalról mint olyan nem is beszélhettünk e tekintetben.

Meglepően korán érkeztünk a helyszínre, mert még a nap is fenn volt az égen amikor a lakókocsit kicsaptuk a békeidőben legelőként szolgáló területre. A klubbunk egyszem képviselője már jelen volt kekizöld UAZ-ával így őket gyorsan befogtuk egy kerékcsere erejéig. Viszonylag kevés autó érkezett a rendezvényre, pedig sokkal többen is lehettek volna, ha a kiírásban szerepel a nappali trophy program is, de ezt mi is csak a véletlennek köszönhetően tudtuk meg az utolsó pillanatban. Tehát maradt a néhány triálos autó és az a pár darab környékbeli bennfentes jármű az éjszakai futam résztvevőjeként.

Persze az első néhány kilcsi megtétele után kiderült, hogy ide az ország állítólag legcsapadékosabb vidékére az esőből megint csak néhány csepp jutott. Mindezek ellenére kellemes kis autókázással zajlott az éjszaka első fele, szép erdőkben helyenként enyhén poros mezőkön, igaz az útvonalat egy kigyúrt Wartburggal is teljesíteni lehetett volna. Mi sem siettük el a dolgot, szép nyugodtan tekergőztünk az itiner ábrái alapján a környék dombjain. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyan teljesen új helyszínként reklámozzák magukat a házigazdák, de a jelek szerint a területen már évek óta garázdálkodnak az OCK-s versenyek résztvevői, mint a zalabéri, mint a misefai túrák alanyaiként. Persze ez a dolog bennünket sem zavart, csak egy-egy szakasz tűnt valahonnan ismerősnek agytekervényeink rejtett zugaiból előderengve.

Már majdnem elfogyott az itinerkocka a papírról, amikor az első speciál szakasz késztette megállásra a mezőnyt.
Első ránézésre rémisztőnek tűnt az a vízmosás, amin át kellett kelni keresztben oda-vissza, pláne így sötétben botorkálva. A rémültséget fokozta az is, hogy érkezésünkig még senkinek sem sikerült abszolválnia a feladatot, sőt az eddig próbálkozó járművek némelyike csak hajtásszakadással kötélvégen került ki szorult helyzetéből. A lényeget tekintve egy biztos, ezen a helyen abszolút hátrány volt a hosszú tengelytáv és a kicsi terepszög. Még egy új Pajeró is elvérzett lakattal rettenetes motorral. Emiatt is hallhatóan fellélegzett a közönség, amikor egy autó ( régi barátunk egy Mahindrával) végre önerőből átkelt a pályán. Ezután, úgy látszik megtört a jég, mert egyre többen sikeresen vették az akadályt. Kicsit megkönnyebbülve mi is megjártuk a gödröt nagy gyorsasággal és már vágtáztunk is tovább kikapcsolva ismét az első hajtást.
Nem sokkal odébb ismét egy speciálhoz bevezető kaptató állt utunkba, amin feljutva megpillanthattuk az újabb feladatot. Itt bizony már kivül be kellett kapcsolni az elejét, hogy odaérjünk a pályához, de itt valami rejtéjes hiba adódott a gépünkön, mert hiába kapcsoltuk az összkereket, így sem forgatta meg a kereket a kardán.
Szorult helyzetünkből a zárak kapcsolása menekített ki bennünket, de már szomorúan elkönyveltük magunkban, hogy egy féltengellyel szegényebbek lettünk, csak azt nem értettük, hogy mikor és hol történt az eset, mert eddig semmi jelét nem adta eme fogyatékosságának a gép. Na mindegy ezt a kis távot már legyűrjük aztán majd meglátjuk, gondoltuk és leparkoltunk a speciál előtt.

Hát az igazat megvalva ez a feladat sem nyújtott szívderítő látványt a teljesítés lehetőségeit tekintve, csak az esélyeket még az is rontotta, hogy az egész még időméréssel is értékelődött, ezzel is rontva az amúgy jóképességű, de Suzukinál nagyobb autók esélyeit.
A homlokráncolások akkor szaporodtak meg igazán, amikor az eddig jól szereplő Mahindra jó néhány tolatás után egy hangos féltengelytöréssel egyetemben tudott csak kikecmeregni a pályából.
Visszatérvén a kocsinkhoz miután ránk került a sor még egyszer leellenőriztem, hogy megvan-e a maradék három hajtás mert itt biztos szükség lesz rá, ekkor tapasztaltam megdöbbenve, hogy bíz eddig csak egy betekert féltengely zárral autóztunk elfelejtvén a másik átkapcsolását. Még jó, hogy volt az az emelkedő, mert a feledékenységünk biztos a speciálban derült volna ki,( vagy a célban).

Biztosan nem az elsők között de kellemes kis kocsikázással fejeztük be az éjszakai futamot .
A másnapi program már megosztotta az éjszakai mezőnyt, ki-ki a trophy, vagy triál futamok közül válogathatott kedvére. A feljebb említett okok miatt mi túrázással töltöttük az időt.
A reggeli ébresztő kissé elhúzódott számunkra, mivel a legutolsó info szerint tíz órakor rajtolt a túra, ehhez képest a hangosbemondó már kilenc körül kikiabált bennünket az ágyból. Mindezek ellenére amikor tíz körül odatámolyogtunk a rajtvonalhoz, még mi voltunk az elsők. A délelőtti útvonal kisértetiesen hasonlított az éjszakai itinerre, csak némi átköltések szerepeltek benne, nameg a speciálok. Az első spechez csakhamar odataláltunk, ami egy kis homokgödör képét mutatta némi felhasalós akadályokkal tarkítva. Végigmászva a pályát úgy döntöttünk, hogy megnézünk valakit, aki elsőként belemászik a homokba. Laza tízperces várakozás után megérkezett egy győri alakulat két Pajeroval és már bele is zavartuk őket a jóba egy kis talajgyalulásra. Az egyik jármű egy negyedórát el is dózerolta a pálya egyik részét néhány pályamunkás löködő-taszigáló segítségével, igaz mi ott amúgy sem szándékoztunk elidőzni. Miután átrugdosták a gépet a célvonalon mi is bemerészkedtünk egy félperc erejéig. Nem is volt olyan veszélyes dolog, mint amilyennek kinézett.

A következő részek újra az ismétlés jegyében zajlottak egy újabb speciálszakaszhoz érkezésig.
Ideérve a rendezőgárda már tárt karokkal várt bennünket, hogy végre lesz egy kis látnivaló.
A pálya első ránézésre elég rémisztő képet mutatott, mivel ez egy vízmosás volt kb. 300 méter hosszon úgy "ala nature" ahogy a természet megalkotta, bár már látszott, hogy régebben valamilyen versenyen már megautóztatta benne valaki a népet. Úgy különben a dolog nem lett volna veszélyes, ha az embernek van otthon egy lezsírozott tartalék kaszni a kocsijához csere esetére. Itt ugyanis a patakmeder olyan mértékben elkeskenyedett, hogy a kocsikat, csak az oldalán vonszolva lehetett volna végigcsörlőzni benne.
Egyöntetű felháborodásunkat a rendezőség is megértette és engedélyezte, hogy némi földmunkával járhatóvá tegyük a medret. Persze ez a munka is az elsőként érkezőknek jutott, így egy laza órára átmentünk kubikusba. A dolgunk végeztével már könnyebben átjutottunk a szakaszon és nem kellet a karosszériás időbeosztását sem felborítanunk.

Ezzel a kis közmunkával már egészen kitöltötte az a 25 kilcsi a délelőttöt, amit a rendezők találtak ki nekünk.
Az ebéd elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy a délutáni futamra is elegendő energiát vegyünk magunkhoz. Miután elrajtoltunk kiderült, hogy már megint senki sem indult el rajtunk kívül a délutáni etapra. Az első spechez nem kellett sokat kocsikázni és már oda is értünk. A feladat egy szűk vízmosásban való fel-le autózás időre, amolyan Suzukira szabott triálpályaként. A dolog nem volt nehéz, csak az a fránya idő nem kedvezett a nagykocsisoknak.
Innen továbbálva most számunkra egészen új részeken vezett az útvonal és meg kell mondani, ha egy kis eső is lett volna már egészen másképp festett volna a dolog a terepezés tekintetében.

Az utolsó spec már egészen közel volt a befutóhoz. Ez nem állt másból, mint egy kis földkupacokon való autózásból természetesen időre. Bár ez a frissen kidepózott földkupacpálya néhány kocsi áthaladása után már inkább autópályához fog hasonlítani, de ez nem az elsőnek érkezők öröme volt.

A befutó után angolosan távoztunk a helyszínről, mert a kimenőnk, csak szombat estig tartot, másnap már várt bennünket a munka dandárja. A rendezvény amúgy megért egy kis kiruccanást minden tekintetben és a Tilajújhegyi off-roadosok előtt is biztosan még nagy jővő áll, mármint ami az igazi off-road bulikat illeti. Egy kellemes kis téli, vagy koratavaszi túrára mi is biztosan kaphatóak leszünk.

G. L.