KUSTÁNSZEGI OFF-ROAD VEEKEND

2003. 07. 18-20.

Ahogy azt Csaba barátunk már korábban pedzegette, ismét beköszönt a postásunk a kustánszegi meghívóval.
Ezúttal viszont a vállalkozó kedvû terepjárósok kedvükre csemegézhettek a különbözõ versenyszámok között, hisz a matesz triálbajnokság soronkövetkezõ futama mellett komoly tereptúrára is lehetett nevezni összesen kb 130 kilométeres távon ezen a fesztivál hangulatú hétvégén.
A már szinte rituálisan megszokott módon ismét az éjszakai rajt elõtt néhány perccel gördült be sokat próbál járgányunk lakóbódénkkat vontatva a kemping portája elé. Emígyen aztán már bíztosak lehettünk benne, hogy az utolsó, kb fél éjfél körüli rajtidõ megint nekünk van fenntartva, tehát további sietségre és kapkodásra semmi ok. Persze a dolog nem egészen így volt kitalálva, de mivel az elsõ difi még délután háromkor a satupadon pihent, ezért az "ember tervez, asszony betesz"jelmondat ismét megállta a helyét. Tehát összkerékhajtás, off-road fulltechnika ide vagy oda, az idén sem sikerült leküzdenünk azt a kétszázméteres távot ami a strandig volt lekövezve. Majd egyszer talán, ha az itiner is a tavon át vezet, akkor végre jut idõnk arra, hogy megmártózzunk benne. Azért, hogy ne szenvedjünk teljesen hiányt benne a kemping gondoskodott róla, hogy a tó hûsítõ habjait legalább a zuhanyzóba becsempéssze, márami a víz hõfokát illeti.
A nevezést követõen kényelmesen befészkeltük magunkat a kemping javában üzemelõ VORC parcellájába és mivel még kerékcserére is lusták voltunk, inkább a vacsoraasztal társasságával töltöttük a rajtig hátralevõ idõt.

A tábor lassan elnéptelenedett körülöttünk, így már sejtettük, hogy nemsokára rajtunk a sor. Gyors eszmecsere a rajtbírókkal, ami a lekésett eligazítást igyekezett pótolni, már kezünkbe is nyomták az itinert és indulhatott a nyomkeresés. Hamarosan kiderült azonban, nem kell nagyon tartanunk, attól, hogy a mezõny eleje, már árkon-bokron túl jár, mert pár kilométer megtétele után ott állt az egész off-road tábor (úgy 50 kocsi) egy dupla tájolás megoldásán törpölve, immár kb. 2 órája. Sajnos a sok autótól mi még kimérni sem tudtuk az itiner szerinti távot és irányt, de rövidesen valaki rájött az élen állók közül a dolog nyitjára és lassan elszivárgott a mezõny a helyes irányba, ami szerintünk egyébként teljesen korrekt módon volt megírva. A további néhány kilométer kellemes autókázással telt egészen egy teljesítmény kp -ként beiktatott szakaszig . Odaérve már néhány autó türelmesen várakozott ott, hogy átkeljen egy kellemes kis éjszakai triálfeladatnak is beillõ árkon. A dugót éppen egy merci okozta, ami elõször felborult, majd odébb beszorult egy kissé nehezebb ponton, úgyhogy éppen a kicsörlõzésével volt elfoglalava a rendezõség. Megvizsgálva a dolgokat mi úgy láttuk, hogy a nehézségeket leginkább a G fényezése és szellõzése okozta- még nagyon karcmentes volt az ilyen helyeken való autózáshoz és egy-egy nagyobb gödörnél az erõs verejtékszag is nehezen távozott belõle.

A dugót persze el lehetett volna kerülni, ha egy rendezõkartárs fogadja a sereget és ismerteti a feladatot, így azok akik nem vállalják a küzdelmet kikerülhették volna minden gond nélkül. De sajna itt még kerülõútat is csak keresgetni lehetett a fák között.
Miután átevickéltünk a szerintünk világosban sokkal barátságosabb akadályon újabb kilométerek következtek a KP keresés jegyében, amelyek profi módon voltak kirakva, csak a terep volt egy kicsit száraz, mert a bennünket is már otthon felizgató elõzõ napi országos esõzés ide nem volt megrendelve.
Tehát a fennthagyott pápai fenyõmintás szénkarika bõséges tapadást biztosított, még a következõ homokos-agyagos speciálban is. Ez a helyszín is már szerepelt a tavalyi versenyben egy kicsit másképp és egész más szabályokkal. Most ugyanis ez egyben egy kis bemelegítésül is szolgált a másnapi triálozóknak a szabályok tekintetében is. De mivel itt nem voltak kategóriák ez a dolog némi feszültséget okozott, pláne a nagyautósok köreiben, akik kicsit több tolatásért járó hibaponttal tudtak csak teljesíteni egy-egy kaput. A másnapi trophy futamokon is maradt ez a tipúsú speciál értékelés, ami a mi járgányunknak kedvezett, mert méreteit tekintve amolyan arany középút a fordulékony Suzuki és a termetesebb Patrol-ok között. Miután néhány jelentkezõt megfigyeltünk amint az elsõ homokgödörböl egy merész atrakcióval tolatva , némi drótkötél segítséggel távoztak néhányszáz hibaponttal, gondoltunk egyet és mi is bepróbáltuk a vasat. A pálya önmagában nem volt veszélyes, csak a triálpontozást nem lehetett töksötétben korrekt módon lefolytatni szerintünk, mert a pályából csak az a terület volt bevilágítva, ahova a benntartózkodó kocsi éppen világított és az persze sosem maga mellé vert, ahol a karódöntögetés zajlott.
Teljesítvén a pályát, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a napocska lassan kikandikál az erdõ mögül és mi még mindig úton vagyunk. Ha még egy kicsit lazsálunk a speciálban akkor már világosban triálozunk?! Na mindegy most már igyekeztünk beérni némi alvást remélve, mert immár 24 órája talpon voltunk és nem ártott volna egy kis szundi a másnapi újabb 100 kilcsihez. Így is fél hat volt mire ágyba kerültünk, ami kemény 3 és fél óra alvást engedélyezett a számunkra a reggeli rajtidõnkig.
Persze a nap csak egyre erõsebben sütött, emiatt a szundikálás is csak amolyan nyögvenyelõsen ment, aztán már nem is bántuk, hogy tíz óra tájban ismét berobbantunk a zalai erdõségekbe némi árnyékot keresgélve. A délelõtti futam ezúttal új részeken csodaszép erdõségekben vezetett, hátha még egy jó kis esõzést is kapott volna- igazi esõerdõ trophy lehetett volna belõle. Viszont a KP-k elhelyezése új dimenziót nyitott a kihelyezés történetében, innentõl kezdve már a visszapillantó tükör méretére is oda kell figyelni, mert némelyik táblát, csak abból lehetett észrevenni. Az a tábla, amelyik a menetirányból érkezve, csak az élével látszott már nem számított többé eldugottnak. Hamég azt is hozzáveszem, hogy volt olyan amelyik balos kanyarban jobbról az úttól 10 méterre egy bokor mögötti fán volt elrejtve, ez már csak a szerencsével határos módon lett meg. A napot mindjárt egy defektszereléssel kezdtük egy klubbtársunk autóján pár méterre az elsõ KP után.

Persze mivel szokásunkkkal ellentétben most szerszámos ládát is tettem a kocsiba a lekiismeretemet megnyugtatva a versenyfelkészítés elmaradása miatt, azt elõ is kellett venni egy jóindulatú husáng miatt, ami az AC kábeleit letépte a helyérõl és persze a legszúrósabb, legszûkebb helyen. Néhány perc kényszerpihenõ és már robogtunk is a cél felé pár karcolást összeszedve. A sûrûbõl kiérve már igazi kánikula fogadott bennünket a babgulyás képében jelentkezõ ebéddel együtt. Némi eszmecsere a napot triálozással mulató autóstársakkal, majd tervezgettük az ebéd utáni szieszta beiktatását.
Az ebédlõasztaltól feláva újabb örömök értek bennünket miután megállapítottuk, hogy mégsem hiába hoztuk magunkkal szokásunkkal ellentétben másik terepgumi garnitúrát. Az egyik kereket ugyanis frankón kivágta valami és csak a belsõnek volt köszönhetõ, hogy kibirta a célig.

A szieszta emígyen ugrott és maradt a kerékgarnitúra csere a méretkülönbség miatt, nameg a maradék 50 kilométer délutánra, amit már igazából ki is hagytunk volna szívünk szerint az esti bulira tartalékolva az energiánkat..

Az újabb rajt után még sóvárogva megcsodáltuk a tó túlpartján fürdõzõket és robogtunk az itineren mint akinek nemis lebeg más cél a szeme elõtt.
Az elsõ tuskós szakaszon átvergõdve már nem is bántuk annyira, hogy lecseréltük keményoldalúra a garnitúrát, mert itt biztosan rákerült volna a sor.
A benzinmutató már lassan közelítette a zéró állást és még mindig baromisok itinerkocka volt hátra, mígnem egyszercsak odaértünk az utolsó speciálszakaszhoz, ahonnan üzemanyag utánpótlásra el tudtunk aszfalton autózni a legközelebbi kútig.

Közben már többen kipróbálták a pályát változó sikerrel, de komolyabb akadályt itt is csak a szalagok és karók jelentettek, azért csörlõhasználat nélkül itt is oda kellett figyelni, hogy hova teszi a gépet a masiniszta.
Némi tolatás után mi is végigautóztuk a pályát és már indultunk is tovább, hisz a limitidõnk így is már sötétedés tájban járt le.Közben találkoztunk egy felbõszült helyi paraszttal, aki fatörzseket húzgált ki az autók elé az útra, hogy ne arra közlekedjünk, de nem tudta megmondani, hogy miért fáj az neki. Egyedül csak a mi kocsinknak fájt az, hogy egy ág beszorult a kocsi alá leszakitva egy fûtéscsövet. Újabb szerelés és vízkunyerálás után már semmisem jelenthetett akadályt számunkra. Pár darab KP és aztán még vagy 20 kilométer anélkül, amit sasolva araszoltunk végig mindhiába. A kontrolltáblák elfogytak és mi csak egyre jobban kigúvadt szemekkel kerestük azokat minden bokorban. Azért még így is sikerült beérnünk a limit lejárta elõtt, de a vacsorát már vaksötétben kellett elfogyasztanunk az alkalmi éttermünkben mindenféle világítás híján (nem is tudom, pedig az íze nem volt olyan rossz annak a valaminek amit adtak).

A triálpályákról annyit sikerült azért megtudni, hogy elég keményre voltak kijelölve, méltóan egy bajnoki futamhoz, csak ez az idei szabálymódosítás nem aratott osztatlan sikert. Volt olyan klubbtársunk, akinek az összes hajtást sikerült szétszakítania a szekcióharcban.
Sajna a vacsora után már teljes végkimerültségben csak kis kerekasztalbeszélgetésre jutott erõnkbõl és onnan úgy ájultunk be ágyikónkba bulizaj ide-vagy oda.
A vasárnap már csak amolyan közönségcsalogató játszóház volt szépszámú nézõsereg elõtt. A délutáni eredményhirdetésig még hátralevõ idõben ki-ki kedvére bevonhatta magát a különbözõ feladatokba, de mi inkább kivontuk magunkat, mert a csigaházat még haza kellett juttatni és az otthoni hétköznapokra is tartalékolni kellett valamit autónkból.

Összeségében nagyon jóhangulatú találkozón vehettünk részt kellemes környezetben és izgalmas versengés közepett. A trophy visszaidézte a régmúlt csörlõmentes
tájékozódós, taktikus izgalmakkal teli off-road túrák hangulatát, amikor még nem az autószörnyek és lóerõgyárak tudása döntötte el az értékelést, hanem a megfontoltság és az odafigyelés.

G. L.