Pénteken kezdődött a VII. Veszprém Trophy. Este nyolckor indult az éjszakai futam, ami kb 40km volt. A szintidő elég szűkösnek bizonyult, de sikeresen vettünk minden akadályt. Bőrig ázva, sárosan, egy óra szintidő túllépéssel beértünk a bázisra. A hideg ellen forralt bort ittunk, amit whisky-vel hűtöttünk. Ezek után el lehet képzelni milyen "éjszakája" volt a csapatnak!!!(Mivel csapatunk a célba érés után természetesen összerázódott, de ez nem is volt kérdés.) A rövidre sikerült éjszaka után szombat reggel újra elindultunk. A táv kb. 80-90km, tele KP-val. Az útvonalon spec nem volt, csak TSZ és TKP. A start után hamarosan találkoztunk Andrásékkal, így már közösen vettük az akadályokat. Volt olyan terep, ahol jól jött egymásnak a segítségünk. Mire visszaértünk volna, már a harmadik Suzuki is velünk volt. A negyedik már a célban várt bennünket, ő volt az első érkező, LÓRI (repült, mint a papagáj) Ha eddig nem írtam volna négy Suzukival érkeztünk ( 3 Forte-s,és egy klub közeli).Az első két nap eredménye nagy bizalommal töltött el bennünket, mert mind a 4 autó bent volt az első tízben. Ebből a bajnokságban induló két autó (utcai és normál kategória), az első három helyezett között volt. Bízva az autók jó műszaki állapotában, műszaki probléma nélkül dobogó esélyesként vágott neki a két autó magabiztos csapata a harmadik napnak. Vasárnap spec túra volt, ami azt jelentette, hogy itiner alapján kellett megtalálni a spec-eket, KP gyűjtés közben. A vasárnap döntő nap volt. Aki az első két nap megtalált minden KP-t, annak a spec eredménye döntött pontjairól. Az első spec szakaszban az előttünk induló 6 autóból 3 leamortizálódott, úgy mentették ki őket a spec-ből. Ezeknek a látványa nagyot lökött az önbizalmunkon. Kis csapatunk egymás után következve, görcsberándult gyomorral vágott neki az első akadálynak. Az első két Suzuki határeseten, de a nézők között tapsvihart aratva teljesítette a szakaszt. A technika ördöge minket is megtréfált. A harmadikként induló LÓRI a szakasz felénél hatalmas reccsenés után "engedély nélkül" szabadságot adott az első hajtásnak. Az utolsóként induló autó ronda hisztit csinált, majd gazdája kemény ráhatással durcásan, de teljesítette a pályát. Kis csapatunk sajnálattal tudomásul vette, hogy LÓRI dobogós helye a szabadságra ment első hajtás miatt elúszott. Kicsit kedveszegetten indult addig vidám csapatunk a 2. spec felé. Biztosak voltunk abban, hogy LÓRI rutinos gazdája a sérült autóval is befejezi a versenyt. A tájolás után csatasorba fejlődve egymás mellett haladva támadtuk a második erőpróba helyszínét, a KP elhagyás esélyeit minimálisra csökkentve. Ez spec a legjobb jóindulattal sem volt könnyűnek nevezhető. András, akit csapatunkból először szólítottak, úgy ment végig a pályán, mintha aszfalton közlekedett volna. A 2.-ként induló Bogaramnak sem okozott nagy fejtörést a feladat teljesítése. Mígnem a durcás autó a meredek feljárónál hatalmas reccsenés után hátsó hajtás nélkül maradt. Ezzel a szürke Suzuki dobogós esélyei is elúsztak. LÓRI a szakasz teljesítésével megpróbálkozott, és nagyon kevés hiányzott hozzá, hogy első hajtás nélkül sikeresen vegye az akadályt. Elkeseredve megállapítottunk, nem csekély iróniával, hogy Lóri még működő hátsó hajtását és a szürke Suzuki kifogástalanul működő első hajtását figyelembe véve, kis csapatunknak még mindig van három épkézláb autója. Sajnos ez csak elméletileg van így. A valóság lesújtóbb. Ezek után mindenre elszánva indultunk az utolsó spec felé. Az ott lévő szervezők és nézők megnyugtatásunkra közölték, hogy előttünk elég gyér a teljesítési arány. Bogaram és fia vágott neki elsőnek, és Suzukijuk teljesítőképességének határán oldották meg a feladatot. A Lukács testvérek is keményen megküzdöttek a sikeres teljesítés érdekében. Lóri becsülettel megkezdte a szakaszt ezzel a beszedhető hibapontokat lecsökkentette. Ezek után kis csapatunk komoly döntést hozott, ami nem kis elismerést váltott ki a szervezők, a nézők, és a versenyzőtársak körében.Bogár Feri autójáról leszereltük a jó hátsó kardánt, és átraktuk a szürkére. Így az újra összkerékhajtással rendelkező durcás szürke könnyedén hibapont nélkül teljesítette a szakaszt, majd visszaszereltük a kardánt Feri autójára. A beteg autókkal egymást segítve gördültünk át a célvonalon.

Már csak az eredményhirdetés volt hátra. Elég hosszúra nyúlt az értékelés (120 felett volt az indulók száma), így volt idő kis csoportokba vergődve megbeszélni a három nap eseményeit. Szeretném, ha tudnátok, hogy kis csapatunk nem vallott szégyent. Azt is szeretném még leírni, hogy ennyire korrekt itinerrel és versenyszervezéssel már régen találkoztunk. A KP-k is úgy voltak kirakva, hogy az útvonal minden részén teljes odafigyelést kívántak, jól láthatóak voltak, de így is volt amit nem vettünk észre.

Mindent összevetve nagyon jót autóztunk, egy szuper terepen, egy szuper csapattal.
Apró hibák is voltak, de hol nincsenek?

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a veszprémi szervezőknek.
Sajnálhatja, aki kihagyta. Jó verseny volt.

Bakos Imre és Bakosné

Forrás és a képek: www.forte4x4.hu